Verseghy Ferenc: 52. Szenderedő Thirzisre
52. Szenderedő Thirzisre
Estvéli Szelletek! tsendesben zúgjatok;
Kis Tsermelyek! tompább morgással follyatok
| ne énekellyetek, Madarkák! |
| hogy Thirzist fel ne ébresszétek. |
Altasd el őtet, képzelésnek Istene!
's ha majd a' méllyebb szunnyadásig elmerűl,
| Altasd el édes Álmaiddal; |
| tedd tsendes kézzel nyíltt ölembe. |
Itt ő, ha ébren van, legsúlyosb gondgyait,
Laurának, bárha képzeltt ápolási köztt
| magával eggyütt, elfelejti. |
| alvása is legédesb lészen. |
(1793.)
