Verseghy Ferenc: 46. A' Rósához.
46. A' Rósához.
Eredgy Laurámhoz, eredgy!
Te, kertek' pompája, kis Rósa!
Hadd tudgya, melly gyönyörű
az ő ortzája, ha mondom,
De mond meg néki azt is,
hogy soha szerelmes emlők köztt
ha ortzád' bokrok közé,
vagy vad pusztákba elrejted,
Mit használ néki, hogy szép,
ha ékes ortzája gyümöltsöt,
Mit használ nékem, hogy szép,
ha gyémántmellye nem érzi,
Ezt mondván, Rósa! hally meg;
hadd lássa előre veszéllyét,
Meglágyúl szíve talán,
's míg rósaszíne ki nem hal,
Te, kertek' pompája, kis Rósa!
| Legszebb szál Flóra virági között! |
az ő ortzája, ha mondom,
| hogy olly mosolygva virágzik, mint Te. |
hogy soha szerelmes emlők köztt
| pompás sírt bádgyadtt fejednek nem lelsz, |
vagy vad pusztákba elrejted,
| hol téged' nyílni a' Kedves nem lát. |
ha ékes ortzája gyümöltsöt,
| szívének édes szerelmet, nem hoz? |
ha gyémántmellye nem érzi,
| hogy égő szívem olly hűven szeret? |
hadd lássa előre veszéllyét,
| melly által ő is elhervad, mint Te. |
's míg rósaszíne ki nem hal,
| viszont hűséggel ölembe repűl. |
(1793.)
