Verseghy Ferenc: 4. A' Magyar Henriásról.
edgy titkos tűz' lángja lobog a' szívembe. |
folynak, 's az ortzámon tsatáznak edgymással: |
edgy bölts kéz' munkáit ő-benne fontolom. |
de illy sohalytások folynak a' szívemből: |
ki nem iszsza vérét * saját Jobbágyának: |
soha ne készűlne koporsója fából! |
bár eretnek lész-is, tsak illy eszűeket; |
légy olly kegyes Atyánk, mint vólt Tráján, Nerva. |
az igaz bőltsesség a' tetején űljön. |
Magyar Músáinkra bőven ki-áradjon! |
illy emlékezetes betűk óltalmára: |
mert a' Magyar-égen repdes a' virtussa. |
ő lelkesit, gerjeszt tüzet a' Músáknak. |