Verseghy Ferenc: 27. Doriska.
27. Doriska.
Amor lelkesitsd, o! tsak tüzesitsd
Móta tart éltem, nem láta szivem
| a' kis Doriskát! |
| ékessebb ortzát. |
E' zöld erdőben, nyomta elsőben
's bágygyadt kék szeme, mellyet rám vete,
| kezemre kezét |
| árulá tüzét. |
Ah! némul nyelvem, ha szólni kezdem,
Édes gyötrelem támada bennem
| akkor mint valék! |
| 's egyre könyvezék. |
Most egy örömem az erdőt mennem
's ha nints mellettem, kedvet bús szivem
| esti tsillagnál, |
| még ott sem talál. |
Ez alig ha nem lesz még szerelem,
O! tsak tüzesitsd Amor! lelkesitsd
| már érzem nyilát. |
| a' kis Doriskát. |
(A 80-as évek végéről.)
