Verseghy Ferenc: 24. Az el-hagyattatott.
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, 's meg-szegvén hitét |
el-adta szivét. |
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, 's nyilván mondgya, hogy nem kell szivem, |
még-is kedvellem. |
ha szive ily kemény a' Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre, |
igaz hivségre. |