Verseghy Ferenc: 20. Panasz.
20. Panasz.
Ah! el-hagyott! oda minden reményem
nem néz reám, nem halgat, ha beszillem
| Külső szivnek el-adta szerelmét, |
| szivemnek keservét. |
A' sürüben, hol senki nem láthat,
Ekho maga nyögve ád viszszont szókat,
| biró nélkül naponkint kesergek, |
| ha sirok, 's éneklek. |
Tsak egy szóval, o! tsak egy tsókotskával
Osztán temess, ha tetszik, uj társoddal
| vigasztally meg még egyszer Laláge! |
| koporsóm méllyébe. |
(A 80-as évek végéről.)
