Verseghy Ferenc: 18. Eurydice.
18. Eurydice.
Ah! ujra el-hagysz Eurydice!
Egyetlen kintsem! el-tünsz előlem!
Jaj! mit vétettem néked kegyetlen!
hogy szép prédámat, most nyert prédámat
Hidd-el, ortzádnak szép fénnye,
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet ezen hitszegésre.
Egyetlen kintsem! el-tünsz előlem!
| Eurydice! |
hogy szép prédámat, most nyert prédámat
| néztem hirtelen? |
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet ezen hitszegésre.
| Eurydice! ne fuss Eurydice! |
Mit használ immár hárfám' érdeme!
Hangja lantomnak leszsz fájdalmomnak
Plutónak szivén nyert győzedelem
leszsz életemnek, árva szivemnek,
Ah! egek! ti keservemre
ha lehet, ily esetemre
indullyatok, kérlek, bús szivemnek gyötrelmére.
Hangja lantomnak leszsz fájdalmomnak
| örök eszköze, |
leszsz életemnek, árva szivemnek,
| örök gyötrelem. |
ha lehet, ily esetemre
indullyatok, kérlek, bús szivemnek gyötrelmére.
| Eurydice! álly-meg Eurydice! |
Könyes záportól el-ázik ortzám,
zokogásimtól hangommal egygyütt
Ásgattya szivem óránkint sirját,
hivséged nélkül nem láttya többé
Ah! még egyszer deli képedet
mutatsd, kérlek, szép termetedet.
Jaj! el-viszed magaddal a' leg-drágább kintsemet,
zokogásimtól hangommal egygyütt
| meg-némul hárfám. |
hivséged nélkül nem láttya többé
| volt boldogságát. |
mutatsd, kérlek, szép termetedet.
Jaj! el-viszed magaddal a' leg-drágább kintsemet,
| Eurydice! ah! szép Eurydice! |
(A 80-as évek végéről.)
