Verseghy Ferenc: 166. Eggy kemény szivű Széphez.
166. Eggy kemény szivű Széphez.
| Szánd meg sorsomot, |
| végezd kínomot! |
eggy érzékeny kéznyomással,
| enyhitsd olthatatlan |
| lángomot. |
| Érted hervadok, |
| érted fonnyadok! |
bájja nélkűl hű szivednek
| mint a' szomjú rosa |
| elhalok. |
nem enyimnél hűbb tiszteletet.
| Érted csüggök, |
| tőlled függök. |
Mi hasznod ha szenvedek,
hüs siromba süllyedek?
| Ah! eszedbűl, |
| jó szivedbűl |
A' föld nem ront engemet,
szétbontván hűltt testemet.
| Siránkozni, |
| sohajtozni |
Bár akkor mély bánatod
ne vallya bús szózatod,
| hogy én voltam, |
| még fenn voltam, |
(1807.)
