Verseghy Ferenc: 16. A' Szegfű.
16. A' Szegfű.
Az út mellett egy Szegfütske
meg-hajólván, bús homlokkal
Történt, hogy egy szép Szüzetske
tsendes lábbal, 's vig ortzával
meg-hajólván, bús homlokkal
| föld' szinére borula. |
tsendes lábbal, 's vig ortzával
| arra sétálván, dalola. |
O! bár, ugy mond a' Szegfütske,
legszebb volnék e' rétetskén,
Hogy le-törvén e' Szüzetske
bágygyadozni tiszta mejjén
legszebb volnék e' rétetskén,
| o! tsak egy szép Rósátska! |
bágygyadozni tiszta mejjén
| o! tsak egy fertálig hagyna. |
De jajj! nem vévén szeginykét
észbe, éppen reája lép
Dölvén ő, 's végezvén éltét
Elég, ugy mond, o! kedves kép,
észbe, éppen reája lép
| 's le-gyötri föld szinére. |
Elég, ugy mond, o! kedves kép,
| hogy Te végzed éltemet, Te! |
(A 80-as évek végéről.)
