Verseghy Ferenc: 14. Mariane' haláláról.
14. Mariane' haláláról.
Most o! Mariane! halálodnak
ha zokogásim bús hangomnak
Mennél édessebb volt szerelmed,
Elöttem van naponkint képed
| éneklek egy odátskát, |
| el nem borittyák folyását. |
| annál nagyobb most gyötrelmem! |
| 's naponkint meg-újjúl sebem. |
Ah! látlak sokszor, mint feküdtél
erőt magadnak hogy gyüjtöttél,
O! mint könyveztél esetemre,
Ne sirj! ne sirj! ez kétszerezve
| hideg veréttékedben, |
| hogy el-bútsúzhass ölemben. |
| gyászos búmat mint sajnáltad. |
| volt hozzám utolsó szavad. |
Eszembe jön, mint sétálgattál
's ha el-mentem, mint szomorkodtál
Mint örültél, ha meg-érkeztem
ah! most is kész halálra szivem
| vélem a' ligetekbe |
| viszsza kivánván öledbe! |
| kérvén, hogy maradjak nálad, |
| hogy legyek örökké nálad. |
(A 80-as évek végéről.)
