Verseghy Ferenc: 132. Laurához.
132. Laurához.
Töltsük Laura! kedveinket;
Holnap tán már esteinket
| múlnak napjaink. |
| fűzik sorsaink. |
Nézd a' rózsa, melly kertében
a' kegyetlen dél' hevében
| tegnap csillogott, |
| már elhervadott. |
Jer tehát a' zöld mezőre,
kincset veszt, ki jobb üdőre
| üllyük a' tavaszt, |
| minden elhalaszt. |
(1806.)
