Verseghy Ferenc: 113. Eggy Álom.
113. Eggy Álom.
Kertemben szunnyadozván
's örömre gyúlladozván,
| o Borcsa! láttalak, |
| álmomban híttalak. |
Eggy rósatőhöz dűlvén,
's koronkint felserdűlvén,
| eldugtad képedet, |
| nevetted hívedet. |
A' fák köztt elkerűltem
's ah! Borcsa, mint örűltem
| bokrodhoz lábhegyenn, |
| előre nyertemenn. |
Kaczagva elfutottál,
a' kúthoz nem jutottál,
| én futva űztelek, |
| már ölbe vettelek. |
De áh! hogy rád orozni
egyszerre széthabozni
| akartam csókomot, |
| szemléltem álmomot. |
Így tűnnek életinkkel,
ha bájos fríggyeinkkel
| o Borcsa! kéjjeink, |
| késgetnek szíveink. |
(1806.)
