Vajda János: A lakás
Hogy az legyen száraz, ez az első szabály.
Ha mocsáros helyen építettél házat,
Biz örökös lehet benne ideglázad.
De még annál is van jobb, mert voltaképen
Az emelet mégis legtökéletesebb,
Már akinek ezt megengedi a telt zseb.
Emeletre épít az utolsó paraszt.
Ha csak két szobája: egyik az istálló,
Annak hegyibe van építve a háló.
Az emberek mégis kevésbbé izzadnak.
Kaviccsal kiverve a szoba pallója.
Már kinek ahogy jut még erre is módja.
De elég szerencse, hogy rá nem is szorul,
Mert hogy e talajnak mi a javalatja,
A hamisítatlan természet mutatja.
Mind a szellős, száraz földeken termenek.
A nemes oroszlán, állatok királya,
Hogy ne mondjak többet, elég példa rája.
Akár ha csak ép egy nyári éjszakára
Síkon is a dombot, a buckát keressed.
Lakó- vagy fekhelynek ez a leghelyesebb.
Hogy a lakás legyen jó derült, világos.
Itt is az olasznak közmondása talál:
Hova nem megy a nap, oda megy a halál.
Földmívelő népem hegyeken, pusztákon,
Ki szűk ablakot is papirossal fedsz be,
E szabály ellen is be sokat vétesz te!
Benne hatan-heten dunyhák alatt háltok,
Míg a tüzet győzi boglyakemencétek:
Legalább éjjelre kiszellőzhetnétek.
Tekintete így lesz kivül-belül nyájas.
Habár a kályhában több tüzelő ég el,
Visszatérül az mind erő-egészséggel.
A mi testünknek a tüdő épen az ám.
A tiszta levegő az ő tápláléka,
A jó isten adja ugyan ajándékba,
Adjuk neki mindig a javát belőle.
Bocsássuk be gyakran a nyilt ablakon át,
Úgy futós a ló is, ha jól abrakolják.