Vajda János: Nádas tavon
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...