Vajda János: Az újkori dalnok
Az ég arannyal vert azur.
A kastélykertben andalognak
Báróleány és troubadour.
A légben táncol a sugár.
A lombok intve csalogatnak,
Biztatva füttyent a madár.
Mit sugdos a nyiló virág?
Egy gondolat most szivetekben
S tiétek lenne a világ!
Szerényen: Egy dalt adj nekem!
Kezem s amennyi urodalmam
Mind megvehedd egy éneken."
"Ha dalt kivánsz, azt adhatok.
Szépséged - végetlenségében
Nagylelküen, mint nap ragyog.
Rád verje vissza majd dalom.
De foltja lenni alakodnak?
Le kell ez üdvről mondanom.
Soha nem én, hogy mi vagyok.
Szegénységemre büszkeségem
Szerénységednél is nagyobb.
Arany sas mered égre fel:
A kunyhón, melyben én születtem,
Hazátlan gólya kelepel..."