Tóth Árpád: HEGEDÜLNÉD, SÓHAJTANÁD...
HEGEDÜLNÉD, SÓHAJTANÁD...
Hegedülnéd, sóhajtanád,
Kiáltanád, ordítanád -
Hiába!
Kiáltanád, ordítanád -
Hiába!
Nincs ember ezt meghallani,
Nincs isten, hozzád hajlani,
Te kába.
Nincs isten, hozzád hajlani,
Te kába.
Mint hárfa, zsong a vén ideg,
Azt zsongja, hogy kinek, minek
Az élet?
Azt zsongja, hogy kinek, minek
Az élet?
A könnyed a szemedre fagy,
Csak azt érzed, magadba vagy,
Sötét lett.
Csak azt érzed, magadba vagy,
Sötét lett.
Elmúlnak fények és tüzek,
Fák és asszonyok és szüzek,
Ó, jaj, jaj!
Fák és asszonyok és szüzek,
Ó, jaj, jaj!
Mint távol délibáb rezeg
A hozzád hajló lágy kezek
Fehére,
A hozzád hajló lágy kezek
Fehére,
Egy hang keresi a füled,
Kié, kié is? Oly süket
........
Kié, kié is? Oly süket
........
Arcod keresi egy ajak,
A csókok már lesíklanak
.......
A csókok már lesíklanak
.......
Te.... , te régi hév,
......te negyven év,
Húsz év is volt-e?
......te negyven év,
Húsz év is volt-e?
Ó, csak még egyszer! - mondanád,
Sóhajtanád, ordítanád:
Ó, csak még egyszer!
Sóhajtanád, ordítanád:
Ó, csak még egyszer!
Bíbor egekbe, szűz azúrba,
Átkot lihegve, imát gyúrva:
Ó, csak még egyszer!
Átkot lihegve, imát gyúrva:
Ó, csak még egyszer!
A víztükrön susog a nád,
....... ne tépd a szád,
S némán lefekszel.
....... ne tépd a szád,
S némán lefekszel.
1926
