Tóth Árpád: AMÍG A CSÓKOT MEGTALÁLTAM
AMÍG A CSÓKOT MEGTALÁLTAM
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből volt a teste,
Zengő üvegből volt a teste,
S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.
Lágy lombja csupa villamosság.
Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.
Állottam ifjan és riadtan.
És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.
Valami vak malom zokogna.
Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.
A szívem zakatolt az éjben.
A vérem titokzatos árja
Hajtotta bennem muzsikára
Hajtotta bennem muzsikára
A vágyakat, forgatva resten.
...Ó, mennyi álom, fény meg isten
...Ó, mennyi álom, fény meg isten
Dalolt és lüktetett át rajtam!
És közben száraz lett az ajkam,
És közben száraz lett az ajkam,
Forró és száraz, mint az este,
S a megváltás csókját kereste...
S a megváltás csókját kereste...
Futottam, félaléltra váltan,
Amíg a csókot megtaláltam,
Amíg a csókot megtaláltam,
Az első nyirkos, hűvös ajkat
Az első bús férfi-nyugalmat,
Az első bús férfi-nyugalmat,
Az első csöndes, árva szennyet,
S könnyes szemem fölött a mennyet.
S könnyes szemem fölött a mennyet.
1927
