Tompa Mihály: SZERELEM.
SZERELEM.
Hogy lángra gyúlt én szívem általad:
Érzém mindenható hatalmadat!
Érzém mindenható hatalmadat!
| Csüggvén hölgyem hő ajkain: |
| Több kéjt szivem nem bíra már ... |
| Csak boldogságod volt velem, |
| Fényes sugár, meleg sugár! |
| Fényes sugár, meleg sugár! |
Forró, forró miként a nyár dele,
S villámontó volt a lány kebele!
S villámontó volt a lány kebele!
| E szív egén el-elborult, |
| Fel-felderűlt a láthatár ... |
| Adtál a kéjhez kínokat, |
| Kétes sugár, csalárd sugár! |
| Kétes sugár, csalárd sugár! |
S mindez hová lőn? Évek tűnve el:
Fagyos nyugalmat érez e kebel!
Fagyos nyugalmat érez e kebel!
| Fényed, mikép az őszi nap, |
| Tőlem mind távolabbra jár; |
| S e szívre több hatalma nincs, |
| Halvány sugár, hideg sugár! |
| Halvány sugár, hideg sugár! |
