Tompa Mihály: NAPRAFORGÓK.
NAPRAFORGÓK.
I.
Lánykám! hiven szeretjük egymást,
Szivünké e boldog titok;
Miért hogy szép arcodra mégis
Sokáig nézni nem tudok!?
Szivünké e boldog titok;
Miért hogy szép arcodra mégis
Sokáig nézni nem tudok!?
A napimádó földre omlik
Az égő isten-arc előtt,
De vakmerőn belé-tekintni
Tiltja vakító fénye őt.
Az égő isten-arc előtt,
De vakmerőn belé-tekintni
Tiltja vakító fénye őt.
II.
Szerelmed napja életemnek,
Oh bájoló leány!
És mégis, ah, bús hervadásban
Orcám oly halovány!
Oh bájoló leány!
És mégis, ah, bús hervadásban
Orcám oly halovány!
Mely életet hint napkeletről
Hatalmas fényivel:
A föld szinén a lángoló nap,
Egykép hervaszt, növel.
Hatalmas fényivel:
A föld szinén a lángoló nap,
Egykép hervaszt, növel.
III.
Bár boldogító szerelmedet
Későn vallod meg, oh leány!
Ah, mégis jól esik szivemnek
Én életem bús alkonyán!
Későn vallod meg, oh leány!
Ah, mégis jól esik szivemnek
Én életem bús alkonyán!
Miként ha vész közt folyt le a nap,
De kárpótlást mosolygva ad,
Haragjaért a bús viharnak,
A tiszta csendes alkonyat.
De kárpótlást mosolygva ad,
Haragjaért a bús viharnak,
A tiszta csendes alkonyat.
IV.
Létem tied vala
Oh leány, én hű árnyad valék!
De meghalványodám
S mellőled búsan elhalék.
Oh leány, én hű árnyad valék!
De meghalványodám
S mellőled búsan elhalék.
Nem süt a szerelem
Üdvet sugárzó napja már;
Az árny is elenyész,
Ha elpihent a fénykirály!
Üdvet sugárzó napja már;
Az árny is elenyész,
Ha elpihent a fénykirály!
V.
Oly sötét a
Sirnak éjszakája,
De békesség
S nyugalom hazája!
Sirnak éjszakája,
De békesség
S nyugalom hazája!
A nap elhuny ...
Gyász függ a világon;
De az éjben
Nyugtató az álom!
Gyász függ a világon;
De az éjben
Nyugtató az álom!
