Szentjóbi Szabó László: Eggy meg vetettnek keserve
Te! ki futsz kő szíveddel
Ki epesztő keserveim
Nézed száraz szemeddel.
Mellyel magam bíztattam
De néked esküdt szavaim
Soha meg nem bánhattam.
Mellybe kő szíved ejthet,
Soha el nem felejtenéd
Ki téged nem felejthet.
Lelkedbe meg illetne
S jó napjaim el múlása
Tán még vissza térhetne.
Kedvesem tiéd marad
De meg lásd a mit most kergetsz
Nem leszen hív madarad.
Mellyeket el vesztettem
Oh felejtsd el a hársfákat
Hol neved fel metszettem.
A kies réteket is
A hol sétáltunk olly sokat,
Felejts el engemet is.
Bár szerelmem meg veted!
Én tán kínt sem érezhetek
Ha bóldog lessz életed!
Bár hogy el vesztettelek
Te kit meg nem bántottalak
El sem is felejtelek!
Hogy árván hagyattatom
Míg kínommal egyetembe
El nem takaríttatom.