Somlyó Zoltán: ADJÁTOK VISSZA...
a faluból a nagy gőzmasinán!
Mikor apám komor szemöldökével
végiglegyintett reszkető fián!
a vonatablak rengő üvegén;
s az égig szálló sok szent fogadalmat,
mit esküvéssel fogadtam meg én.
adjátok vissza, apám vette még.
S a kis órát a vékony ezüstlánccal;
s szemem kiváncsi, friss tekintetét!
mert hisz enyém volt lelke bársonya.
Kanizsán fekszik összekulcsolt kézzel,
mely nem simítja arcom már soha.
s az ablakon beszálló szél szagát.
S a lámpafényt a tintafoltos irkán,
a nyári álmok édes angyalát.
s a sziklát, hol a forrás fölbugyog...
Vagy mutassátok meg nékem az ágyat,
melyen holttestem majd feküdni fog.