Somlyó Zoltán: ZORD LOVAS
ZORD LOVAS
Halk csöndesség és néma báj
e zagyva lármás esti táj,
ha együtt mendegélünk.
A házfalakról ránkmered
az esti bánatpermeteg
és kivirul a vérünk.
e zagyva lármás esti táj,
ha együtt mendegélünk.
A házfalakról ránkmered
az esti bánatpermeteg
és kivirul a vérünk.
Mint szomszédkertek ágyain:
szomorú lelkünk vágyain
átfoly a forró illat.
A két kert között kis sövény:
szomorú kézzel én szövém
lágy virágálmainkat.
szomorú lelkünk vágyain
átfoly a forró illat.
A két kert között kis sövény:
szomorú kézzel én szövém
lágy virágálmainkat.
A nagyvárosi tompa zaj,
mint ősz homlokra deres haj,
úgy botlik a szivünkbe.
Mi is zajongtunk eleget;
te nem velem s én nem veled.
S a zajra nagy csönd ült le.
mint ősz homlokra deres haj,
úgy botlik a szivünkbe.
Mi is zajongtunk eleget;
te nem velem s én nem veled.
S a zajra nagy csönd ült le.
S most roboghat ezer fogat!
Lezárod két sor gyöngyfogad,
kapuját ősi várnak.
Hova beért egy zord lovas,
sisakja régi, régi vas,
hol már senkit se várnak.
Lezárod két sor gyöngyfogad,
kapuját ősi várnak.
Hova beért egy zord lovas,
sisakja régi, régi vas,
hol már senkit se várnak.
