Somlyó Zoltán: NEVETNI VAGY NEM NEVETNI
NEVETNI VAGY NEM NEVETNI
Ma még szerencsevárni tudtam,
(ám nevessen ki, aki tétova!)
Álomport szedtem, kinban elaludtam
és kemény inget vettem én:
a szív legyen kemény!
(ám nevessen ki, aki tétova!)
Álomport szedtem, kinban elaludtam
és kemény inget vettem én:
a szív legyen kemény!
A szív keményre kivasalva,
(ám nevessen, ki még nevetni tud!)
S még tiszteleg, látván, hogy meg van halva
s kemény lépéssel megy tova.
S fogat szorit: hova!
(ám nevessen, ki még nevetni tud!)
S még tiszteleg, látván, hogy meg van halva
s kemény lépéssel megy tova.
S fogat szorit: hova!
Kemény szív kell ehhez, kemény szív,
(ám nevessen, ki még nevetni mer!)
És viadal, mit ronggyá égett ész vív.
De - csak szerelmes voltam én
s csak az ing volt kemény.
(ám nevessen, ki még nevetni mer!)
És viadal, mit ronggyá égett ész vív.
De - csak szerelmes voltam én
s csak az ing volt kemény.
Egy karcsu giggen, lenge giggen
(s most ne nevessen senki, senki már!)
a legszebb uccán egy nő végiglibben,
ki tegnap sikos térdeit
feszítve, kérve hitt.
(s most ne nevessen senki, senki már!)
a legszebb uccán egy nő végiglibben,
ki tegnap sikos térdeit
feszítve, kérve hitt.
A szépsége... oly szent e szépség,
hogy megszépül tőle a tarka népség,
hogy óráról-órára nő.
Ó szép nő! drága nő!
hogy megszépül tőle a tarka népség,
hogy óráról-órára nő.
Ó szép nő! drága nő!
A karcsu giggen ült kecsesen:
A kemény ingre sár? vagy vér?... mi freccsen...
Az ember áll és vár és néz -
halálos kín, hogy ne nevessen.
A kemény ingre sár? vagy vér?... mi freccsen...
Az ember áll és vár és néz -
halálos kín, hogy ne nevessen.
