Somlyó Zoltán: EZÜSTNYELŰ ARANYKALAPÁCS
EZÜSTNYELŰ ARANYKALAPÁCS
Először csak a páholyodban,
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
a páholyodban néztelek:
be szép a két szemed!
S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!
Csudába szökkent fejtartásod
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
úgy fogta meg a szívemet,
mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.
Most már örökkön dobban, koppan
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
az ezüstnyelű aranykalapács
az életemben, eme pergő dobban
és pengeti a lelkem érceit.
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
De némely órán még lazul
és fejtegeti fénye férceit:
Madame! vajjon az Élet üllőjére
sujtson dalokat ez a kalapács?
sujtson dalokat ez a kalapács?
Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?
