Somlyó Zoltán: A FEKETE NŐ
A FEKETE NŐ
Karinthy Frigyesnek
Kis szőke lányok könnyű libbenésén
s törékeny ajkán én már túl vagyok.
Hadd táncoljanak éltük tompa késén.
s törékeny ajkán én már túl vagyok.
Hadd táncoljanak éltük tompa késén.
Más játékszer kell és más temető.
Az én hajasbabám és esti ékem
a nagy árnyékú, telt, fekete nő,
Az én hajasbabám és esti ékem
a nagy árnyékú, telt, fekete nő,
aki, ha álmos délutánokon
az uccán jő, vagy ül setét szobákban,
oly néma, mint egy gyászoló rokon.
az uccán jő, vagy ül setét szobákban,
oly néma, mint egy gyászoló rokon.
És bő ruhája van és borús melle
s mint gigászi szökőkút, milljó csöppjét,
teste bús üdvét felém úgy lövellje.
s mint gigászi szökőkút, milljó csöppjét,
teste bús üdvét felém úgy lövellje.
Ó, fekete nő! Ó, fekete angyal!
Ki széles szárnyaidba rejtesz el:
ím, üdvözöllek fáradt szívvel s aggyal,
Ki széles szárnyaidba rejtesz el:
ím, üdvözöllek fáradt szívvel s aggyal,
mint karcos rumtól részeg tengerész,
ki indigóval és drága gyapottal
rakottan jő és partraszállni kész.
ki indigóval és drága gyapottal
rakottan jő és partraszállni kész.
S az óhajtott, a híves szárazföldön
csak körülnéz és bambán elterül,
a kincsektől és mámortól üvöltőn...
csak körülnéz és bambán elterül,
a kincsektől és mámortól üvöltőn...
Fekete nő: indigóm és gyapotom vagy te nékem!
és teli melled az én telt hajóm!
és tested bús csodája: részegségem!
és teli melled az én telt hajóm!
és tested bús csodája: részegségem!
