Rimay János: [KEGYES KÖNYÖRGÉS JÉZUS KRISZTUSHOZ VÉGSŐ HALÁLVESZÉLYBEN]
[KEGYES KÖNYÖRGÉS JÉZUS KRISZTUSHOZ VÉGSŐ HALÁLVESZÉLYBEN]
[MAGÁBAN FOGLALJA A KERESZTRŐL SZÓLÓ HASZNOS TANÍTÁSOKAT, ÉS AMIKET A SZENTÍRÁS MEGPRÓBÁLTATÁSAINK IDEJÉN LELKÜNKBE SUGALL]
Mars, morbi, mortes, mundi mala multa manete:
Vox verae vitae, vivida vita veni.
Vox verae vitae, vivida vita veni.
[Háború, betegség s a világ sok baja, tűnjetek:
Igaz élet hangja, eleven élet, jöjj!]
Igaz élet hangja, eleven élet, jöjj!]
Örök élet adó
s arra út mutató
Christus, hozzád kiáltok,
Látom, elvégezted,
hogy éltemet elvedd,
kirűl hálákot adok,
Nincs mitűl rettegnem,
ím, megadom lelkem,
s meghalnom nagy kész vagyok.
s arra út mutató
Christus, hozzád kiáltok,
Látom, elvégezted,
hogy éltemet elvedd,
kirűl hálákot adok,
Nincs mitűl rettegnem,
ím, megadom lelkem,
s meghalnom nagy kész vagyok.
Pedig kínaimban
vég szakad immáran,
mellyekkel sanyargattál,
Kiket az vér s az test,
hogy minden jóra rest,
tűrt szenyvedett bánattal,
De lelkem azokban
örvendett mint jókban,
s azzal sokat használtál.
vég szakad immáran,
mellyekkel sanyargattál,
Kiket az vér s az test,
hogy minden jóra rest,
tűrt szenyvedett bánattal,
De lelkem azokban
örvendett mint jókban,
s azzal sokat használtál.
Mert az kereszt által
eszembe jutottál,
bűnömet megesmértem,
Az szentségek hasznát,
szent igédnek szavát
azzal ízeletettem.
Mely lankadt volt hitem,
s resten könyörgöttem,
abbúl eszemben vöttem.
eszembe jutottál,
bűnömet megesmértem,
Az szentségek hasznát,
szent igédnek szavát
azzal ízeletettem.
Mely lankadt volt hitem,
s resten könyörgöttem,
abbúl eszemben vöttem.
Bűntűl magam óttam,
azt is megtanultam,
hogy csak tebenned bízzam,
Ez velág hívságát,
javát, gazdagságát
utálatosnak tartsjam,
Csak az fényes égre,
szent lakóhelyedre
szívem szerént vágyódjam.
azt is megtanultam,
hogy csak tebenned bízzam,
Ez velág hívságát,
javát, gazdagságát
utálatosnak tartsjam,
Csak az fényes égre,
szent lakóhelyedre
szívem szerént vágyódjam.
Hogy te fiad vagyok,
már bizonyos vagyok,
mert engem is sujtoltál,
Verésed eltűrtem,
mert jómra volt nékem,
arra erőt is adtál,
Kínszenyvedésimmel
sok keresztyénekkel
nagy méltóságra hoztál.
már bizonyos vagyok,
mert engem is sujtoltál,
Verésed eltűrtem,
mert jómra volt nékem,
arra erőt is adtál,
Kínszenyvedésimmel
sok keresztyénekkel
nagy méltóságra hoztál.
Énrajtam nagy sokan
tanulták immáran,
kik látták keresztimet.
Mondják, ha ma ezen,
holnap mi fejünken
érezhetjük ezeket,
Térjünk meg az Úrhoz,
talám megszán, s nem hoz
ily kínra, vervén minket.
tanulták immáran,
kik látták keresztimet.
Mondják, ha ma ezen,
holnap mi fejünken
érezhetjük ezeket,
Térjünk meg az Úrhoz,
talám megszán, s nem hoz
ily kínra, vervén minket.
Oh, mennyei felség,
Isteni bölcsesség,
csudálatos szent dolgod,
Vagy versz, vagy élesztesz,
jót adsz vagy sillyesztesz,
mind javunkra fordítod,
Kik tebenned hiszünk,
tőled csak jót veszünk,
vesztünket nem kévánod.
Isteni bölcsesség,
csudálatos szent dolgod,
Vagy versz, vagy élesztesz,
jót adsz vagy sillyesztesz,
mind javunkra fordítod,
Kik tebenned hiszünk,
tőled csak jót veszünk,
vesztünket nem kévánod.
Valjon kínaimba
Mint maradtam volna
te segítséged nélkül?
Holott nincs jó bennem,
tudod, én Istenem,
az magam erejébűl
Veszett vagyok és holt,
ha jót belém nem olt
szent lelked jó kedvébűl.
Mint maradtam volna
te segítséged nélkül?
Holott nincs jó bennem,
tudod, én Istenem,
az magam erejébűl
Veszett vagyok és holt,
ha jót belém nem olt
szent lelked jó kedvébűl.
Ő súgta meg nekem,
hogy azmint Istenem
akarta, úgy lött dolgom,
Az jókat elvövén
miért nem szenyvedném
az gonoszt is, ha tudom,
Hogy méltán szenyvedtem
s többet érdemlettem,
s bűnből így kell tisztulnom.
hogy azmint Istenem
akarta, úgy lött dolgom,
Az jókat elvövén
miért nem szenyvedném
az gonoszt is, ha tudom,
Hogy méltán szenyvedtem
s többet érdemlettem,
s bűnből így kell tisztulnom.
Jű ebből nagy hasznom,
s nem egyedül vallom,
mert te többet szenyvedtél,
Most is velem szenyvedsz,
nem soká versz és feddsz,
majd lészesz segítséggel,
Fogadtad, meghallgatsz,
kénaimban megszánsz,
megmentesz nagy erőddel.
s nem egyedül vallom,
mert te többet szenyvedtél,
Most is velem szenyvedsz,
nem soká versz és feddsz,
majd lészesz segítséggel,
Fogadtad, meghallgatsz,
kénaimban megszánsz,
megmentesz nagy erőddel.
Mert bölcs vagy te, Isten,
tudom, mindenekben,
s ím, megnyugotsz engemet
Az örök életben,
azhová szünetlen
készítettem lelkemet;
Jűj el, Uram, jűj el,
lelkemet már vedd fel,
láthassa szent színedet!
tudom, mindenekben,
s ím, megnyugotsz engemet
Az örök életben,
azhová szünetlen
készítettem lelkemet;
Jűj el, Uram, jűj el,
lelkemet már vedd fel,
láthassa szent színedet!
Ez velági szépség,
tettetett ékesség,
jó hír, nagy gyönyörűség,
Sem erő, gazdagság,
tisztbéli méltóság,
meg nem tart semmi mentség,
Nagy örömmel mégyek,
hogy tevéled éljek,
szent és mennyei felség.
tettetett ékesség,
jó hír, nagy gyönyörűség,
Sem erő, gazdagság,
tisztbéli méltóság,
meg nem tart semmi mentség,
Nagy örömmel mégyek,
hogy tevéled éljek,
szent és mennyei felség.
Hálát adok pedig,
hogy engemet eddig
ez velágban éltettél,
Téged megesmervén
gyámolul hütemben
szünetlen mellém jüttél,
Oh, én üdvességem,
ki megholtál értem,
pokoltúl megmentettél.
hogy engemet eddig
ez velágban éltettél,
Téged megesmervén
gyámolul hütemben
szünetlen mellém jüttél,
Oh, én üdvességem,
ki megholtál értem,
pokoltúl megmentettél.
Felejtsd el bűnömet,
tisztítsd meg szívemet,
hogy tisztán menjek hozzád,
Én is megengedtem,
kik véttek ellenem,
erre vitt az te példád,
Könyörülő isten,
ily kedves igyemben
szent lelkedet mellém ádd.
tisztítsd meg szívemet,
hogy tisztán menjek hozzád,
Én is megengedtem,
kik véttek ellenem,
erre vitt az te példád,
Könyörülő isten,
ily kedves igyemben
szent lelkedet mellém ádd.
Szerelmes társomnak,
kedves magzatimnak,
kiket éltemben adtál,
Csak téged egyedül
hadlak én gyámolül,
őriztesd angyaliddal,
Lelki, testi jódat,
Nyújts rájok karodat,
részesítsd áldásoddal.
kedves magzatimnak,
kiket éltemben adtál,
Csak téged egyedül
hadlak én gyámolül,
őriztesd angyaliddal,
Lelki, testi jódat,
Nyújts rájok karodat,
részesítsd áldásoddal.
Arany, ezüst helyett
hadtam szent igédet
nekiek, hogy becsüljék,
Tégedet féljenek,
ha mit az emberek
vétnek, semminek véljék,
Minden bosszúságot,
kit látnak miattok,
felségednek jelentsjék.
hadtam szent igédet
nekiek, hogy becsüljék,
Tégedet féljenek,
ha mit az emberek
vétnek, semminek véljék,
Minden bosszúságot,
kit látnak miattok,
felségednek jelentsjék.
Ez én akaratom
s végső kévánságom,
Mellyet, uram, elődben
Bűnből tisztult lelkem
s víg, repeső szívem
vágyódván az egekben
Támaszt, nagy jó kedvvel
és oly reménséggel,
hogy te meghallgatsz ebben.
s végső kévánságom,
Mellyet, uram, elődben
Bűnből tisztult lelkem
s víg, repeső szívem
vágyódván az egekben
Támaszt, nagy jó kedvvel
és oly reménséggel,
hogy te meghallgatsz ebben.
