Rimay János: [XXXVIII] MÁS
[XXXVIII] MÁS
Omnia post obitum fingit maiora vetustas,
Maius ab exequiis nomen in ora veni.
[Holtom után az utókor mindent többre becsül majd,
Hantjaimon hamarább zengeti száj a nevem.]
Maius ab exequiis nomen in ora veni.
[Holtom után az utókor mindent többre becsül majd,
Hantjaimon hamarább zengeti száj a nevem.]
Az idő ósága nevel magas fákot,
Mint tél után nyár hoz kórókra virágot,
Így koporsó terjeszt hírnek, névnek magot,
Halál sötétjéből hozván rá világot.
Mint tél után nyár hoz kórókra virágot,
Így koporsó terjeszt hírnek, névnek magot,
Halál sötétjéből hozván rá világot.
Ne várd hát éltedben, bár nagy érdemű légy,
Hogy itt holtod előtt nagy böcsületet végy,
Híredet, nevedet tapodja sok irégy,
Mindazáltal jó légy, s mással is sok jót tégy.
Hogy itt holtod előtt nagy böcsületet végy,
Híredet, nevedet tapodja sok irégy,
Mindazáltal jó légy, s mással is sok jót tégy.
Bízd az jövendőkre érdemed jutalmát,
Ha szolgáltad időd vékony alafát ád,
Te az célra vigyázz, s az centrumot találd,
Ne várd halandóktúl, s az Úr Isten megáld.
Ha szolgáltad időd vékony alafát ád,
Te az célra vigyázz, s az centrumot találd,
Ne várd halandóktúl, s az Úr Isten megáld.
