Rimay János: [XX] MÁS
Sokféle kísírtet mindenfelől mint nyom,
Bú, bánat másfelől minden rángat és von,
Csendességben nyugtom nincsen sem kinn, sem honn.
Mert ezen igában kit-kit lenni látok,
Rakva mindeneknek bűnnyalábbal hátok,
Kik közzül sokakot meg is öl, fojt átok.
Irgalmad bizonyos, segítséged való,
Természeted penig kegyességre hajló,
Nem vísz s tusakodol azzal, aki gyarló.
Sok kísírtetemben segélj s gyámolgass hát,
Hogy hitivel minden bízhassa magát rád,
Aki engem tőled segéltnek lenni lát.
Cselekedjél velem nagy kegyelmességgel,
Sujtoljad elmémet bár keserűséggel,
Csak ebből lelkemet áldd meg idvösséggel.