Rimay János: HARMADIK
HARMADIK
Örülhetne szívem,
Látván, mely nagy szépen
Erdő, hegy, völgy zöldellik,
Bokor hangossággal,
Kútvíz új forrással
Rakódik, bévölkedik,
Az napnak világa,
Égnek új harmatja
Mindenen terjed, fénlik.
Látván, mely nagy szépen
Erdő, hegy, völgy zöldellik,
Bokor hangossággal,
Kútvíz új forrással
Rakódik, bévölkedik,
Az napnak világa,
Égnek új harmatja
Mindenen terjed, fénlik.
Egy csak, de az nagy ok,
Hogy ritkán mosolyog,
Szám szívem örömével,
Hogy az távol vagyon,
Ki ezeket nagyon
Szépéthetné képével,
S ki mint képében szép,
Kedvem is vele ép
Lenne jelenlétével.
Hogy ritkán mosolyog,
Szám szívem örömével,
Hogy az távol vagyon,
Ki ezeket nagyon
Szépéthetné képével,
S ki mint képében szép,
Kedvem is vele ép
Lenne jelenlétével.
Réten, völgyen, hegyen
Mert ő hol elmegyen,
Duplált szépség követi,
Vidámb minden virág,
Azhová lépik, s hág,
Vagy szeme fényét veti,
Mindeneket vidít,
Ébreszt, éleszt, indít
Szépségének termeti.
Mert ő hol elmegyen,
Duplált szépség követi,
Vidámb minden virág,
Azhová lépik, s hág,
Vagy szeme fényét veti,
Mindeneket vidít,
Ébreszt, éleszt, indít
Szépségének termeti.
Hogy nincs azért kedvem,
Azhol ő nincs velem,
Az nem csoda dolog,
Az madár is kínt vall,
Ha társa elvész, hal,
Nincs öröme, csak bolyog,
Zöldség közt aszú fát
Keres, száll, azhol lát,
Holtig bút visel s vonyog.
Azhol ő nincs velem,
Az nem csoda dolog,
Az madár is kínt vall,
Ha társa elvész, hal,
Nincs öröme, csak bolyog,
Zöldség közt aszú fát
Keres, száll, azhol lát,
Holtig bút visel s vonyog.
Én hát, ki szépségben,
Emberi termetben
Leltem ily nagy hatalmat,
Hogy még füveknek is,
Kikben indulat nincs,
Érzékenséget adhat,
Nem csoda, hogy elmém
Kiáltatván nevén
Velem gyakran hívattat.
Emberi termetben
Leltem ily nagy hatalmat,
Hogy még füveknek is,
Kikben indulat nincs,
Érzékenséget adhat,
Nem csoda, hogy elmém
Kiáltatván nevén
Velem gyakran hívattat.
Szíve szerint hiszem,
Hogy ő is hí engem
Titkos szava hangjával,
Tudván, hogy még élek,
Éjjel-nappal égek
Szerelminek langjával,
Szent Isten, adj látnom,
Orvosoljon bátron
Szája édes csókjával.
Hogy ő is hí engem
Titkos szava hangjával,
Tudván, hogy még élek,
Éjjel-nappal égek
Szerelminek langjával,
Szent Isten, adj látnom,
Orvosoljon bátron
Szája édes csókjával.
