Reviczky Gyula: Tünődve kérdezem...
Lesz-e még egy szelid leányka,
A ki velem megosztja lelkét,
S a mit hibáztam, megbocsátja?...
Harczolni, lelkesedni ujra?
Vagy szívem ezt is, mint a többit,
Megszokja és aztán megunja?
Az ernyedt húron lány szemérül?
Fogok-e szőni uj virágot
Kopár életmező diszéül?...
S ha itt-ott még van is virága:
Illatja már csak végsohajtás,
Virágé, mely le van kaszálva?...