Reviczky Gyula: Propria laus
Majd ragyogók, majd éjsötétek.
Onnan van ez, hogy poklot, üdvet
Gyorsabban, teljesebben érzek.
Szivem, hogy megrezdíti minden,
S mint érzékeny, művészi mérleg
A porszemtől is félrebillen.
Kis szikrától is lánggal égek,
És örömemnek, bánatomnak
Okai gyakran semmiségek.