Reviczky Gyula: Dicsvágyónak
A koszorút, a hírnevet?...
Tisztább gyönyör szeretve lenni:
Légy rajta, hogy szeressenek.
Ha már kihullt, vagy ősz hajad?
Mi haszna, hogyha emlegetnek,
Ha már pihensz a föld alatt.
Hideg dicsőséggel fölér;
És illatosb a szeretetnek
Virága mint minden babér.
Fény, pompa boldogítanak.
A tenger el nem oltja szomjad',
Hanem a tiszta, kis patak.
Ha senki, senki sem szeret.
Azért ne hideg érczbe, kőbe:
Szivekbe írd be képedet.
A míg van kedves embered;
Mert elmulik az élet és a
Sirban szeretni nem lehet.