Reviczky Gyula: Alázat
Alázat
Ha jó szerencse fölkap és ragad:
Alázattal tűrd, el ne bízd magad.
Ne nézd le, aki lent szerénykedik,
Lehet, fönt ugyanezt veled teszik.
Alázattal tűrd, el ne bízd magad.
Ne nézd le, aki lent szerénykedik,
Lehet, fönt ugyanezt veled teszik.
Ész, szorgalom, törekvés bármit ád,
Nem érzed-é százannyinak hiját?...
Mert a szerencse szűken oszt javat;
Egy kézzel ád, másikkal megtagad.
Nem érzed-é százannyinak hiját?...
Mert a szerencse szűken oszt javat;
Egy kézzel ád, másikkal megtagad.
Mit ér, ha ad gyönyört és kincseket,
S szived csak egy virágszálért eped?
Dicsőség koszorúját nyujtja tán?...
De társid mélabú, sötét magány.
S szived csak egy virágszálért eped?
Dicsőség koszorúját nyujtja tán?...
De társid mélabú, sötét magány.
Világi jóbul mennél több tiéd:
Annál többet szeretnél birni még.
A teljesűlés, mint petét a nap,
Kikölti a lappangó vágyakat.
Annál többet szeretnél birni még.
A teljesűlés, mint petét a nap,
Kikölti a lappangó vágyakat.
S mire elérted, mi elérhető:
Vár a koporsó, néma temető.
Kincs, hír, gyönyör... ah, mindet itt hagyod,
S legtöbbtől váló kínja legnagyobb.
Vár a koporsó, néma temető.
Kincs, hír, gyönyör... ah, mindet itt hagyod,
S legtöbbtől váló kínja legnagyobb.
A mindenség zenéjét hallgatád?...
A temetőben nincs csak némaság,
És hordta bár a tűznapot szived:
A sír sötét a sír hideg.
A temetőben nincs csak némaság,
És hordta bár a tűznapot szived:
A sír sötét a sír hideg.
