Reviczky Gyula: A virágok
A nap sirom felett,
És panaszos szívemből
Virágok nőjenek.
Szivem történetét.
Szálljon fel illatukból
Édes virág-beszéd.
Legyen kis ibolya.
S nárczisz a vágy, melyet nem
Érhettem el soha.
Bús volt és elhagyott.
S a tulipán: Panasz, vád
Helyett tűrt, hallgatott.
Ábrándozott sokat.
S a hársvirág: Szerette
Az édes álmokat!
Mely szomjan égetett,
És halvány őszi rózsa
A bús emlékezet.
Virágokkal rokon:
Támadjon mint virág új
Életre síromon.
Kevés jutott nekem;
Azért sirom virágos
És illatos legyen.