Reviczky Gyula: Uti emlék
Uti emlék
Husz éves voltam, könnyü szívvel
Utaztam a Dunán.
Előttem járt-kelt, meg-megállott
Egy édes arczú lány.
Utaztam a Dunán.
Előttem járt-kelt, meg-megállott
Egy édes arczú lány.
Leült mellém és könnyü szerrel
Brátságot köténk.
Elmondta honnan jön, hová megy
(Mama nem ült közénk).
Brátságot köténk.
Elmondta honnan jön, hová megy
(Mama nem ült közénk).
Szóba kerültek a poéták
És Heine dalai,
S észre se vettük, hogy szivünket
Hevíti valami.
És Heine dalai,
S észre se vettük, hogy szivünket
Hevíti valami.
De mikor incselkedni kezdett
Már Amor is velünk:
Hajü füttyentett, partra tett és
Aztán tovább repült.
Már Amor is velünk:
Hajü füttyentett, partra tett és
Aztán tovább repült.
Merengve néztem hosszasan még
A távozó után.
Lágy zsongás hangzott: «Soha többé!»
Szivemben s a Dunán.
A távozó után.
Lágy zsongás hangzott: «Soha többé!»
Szivemben s a Dunán.
