Reviczky Gyula: Segélyzett költő
Segélyzett költő
Azt irták a lapok minap,
Hogy egy költő segélyt kapott,
Az államtól szubvencziót.
Nem tréfa! Néztünk is nagyot.
Hogy egy költő segélyt kapott,
Az államtól szubvencziót.
Nem tréfa! Néztünk is nagyot.
Mégis van hát elismerés,
Még sem halunk éhen tehát,
Az állam végre észrevesz,
Ha kinlódtunk egy élten át.
Még sem halunk éhen tehát,
Az állam végre észrevesz,
Ha kinlódtunk egy élten át.
Örült a költő, képzelem,
Öreg már és beteg szegény;
Egy rideg élet alkonyán
Eltartja a jótétemény.
Öreg már és beteg szegény;
Egy rideg élet alkonyán
Eltartja a jótétemény.
Most már van egy biztos zugoly,
Ahol rághatja kenyerét.
Rászolgált negyven éven át,
Hogy végre észre is vegyék.
Ahol rághatja kenyerét.
Rászolgált negyven éven át,
Hogy végre észre is vegyék.
Inségben őszült meg, szegény.
Siváran teltek évei.
De most már minden rendbe jött,
Az állam őt segélyezi.
Siváran teltek évei.
De most már minden rendbe jött,
Az állam őt segélyezi.
Magyar költő! Kenyértelen
Művész, dicsérd az államot!
Fogadd alázattal kegyét!...
Én titkon elmélázgatok:
Művész, dicsérd az államot!
Fogadd alázattal kegyét!...
Én titkon elmélázgatok:
Megérjük-e a kort, mely a
Csodák csodáját műveli,
Hogy költő kegyre nem szorul,
Mert eltartják a művei?
Csodák csodáját műveli,
Hogy költő kegyre nem szorul,
Mert eltartják a művei?
