Reviczky Gyula: Ibolyát áruló leány
Ibolyát áruló leány
Kis leány az utczasarkon
Ibolyát kinálgat:
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»
Ibolyát kinálgat:
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»
Széltől, ködös alkonyattól
Kis kendőcske óvja.
Kipirul a képe tőle,
Gyönge kis kacsója.
Kis kendőcske óvja.
Kipirul a képe tőle,
Gyönge kis kacsója.
Tavasz első hirdetőjét
Hozza a leányka,
Ébredését a tavasznak
Olcsóan kinálja.
Hozza a leányka,
Ébredését a tavasznak
Olcsóan kinálja.
Gavallérok, úri dámák
Sorba' meg-megállnak...
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»
Sorba' meg-megállnak...
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»
Mosolyogva nyujtja által,
Megköszöni árát.
Egy fél napra feldiszíti
Gazdagok ruháját.
Megköszöni árát.
Egy fél napra feldiszíti
Gazdagok ruháját.
Neki nem sug ibolyája
Tavaszról regéket.
Betegen honn fekszik anyja;
Annak keres étket.
Tavaszról regéket.
Betegen honn fekszik anyja;
Annak keres étket.
Az ibolyák illatából
Orvosságot adnak.
Csak hidegjét, csak borúját
Érzi a tavasznak.
Orvosságot adnak.
Csak hidegjét, csak borúját
Érzi a tavasznak.
Hideg szél fú, még a könny is
Szemeibe szárad:
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»
Szemeibe szárad:
«Nagysás asszony! drága ténsur!
Vegyen ibolyákat!»
