Reviczky Gyula: Turgenyev
Én megbámultam érzékeny szived'.
A mi ábránd kisér az életen:
Hüség, hevűlés, első szerelem;
Ifjúság álma, mely ringat szelíden:
Mind feltaláltam a te műveidben.
Paulovna, Gemma, Litvinov, Szanin.
Az üdvről vélük hányszor álmodám!
Minden csak füst! hányszor sohajtozám.
Te voltál legjobb, leghivebb barátom!
Még ismeretlen sírod' is mégáldom.
Kiégett költő! addig ér honod.
Nemcsak vajúdó nemzeted csodál.
Csodáljon is: vérébül vér valál.
A jobbágyok hideg napú hazája
Benned vigasztaló fiát is áldja.
Szerencsésebb hazának gyermeki,
Kiket nem önkény hajt idébb-odább;
Mi is megáldjuk Turgenyev porát.
Meghódolunk a költő szellemének.
Szivvére áldás és halála élet.
Gyarapszik nagy nevekbe' szüntelen.
te is pihensz! A bűvös kéz merev.
Sirj múzsa, sírj! Nem lesz több Turgenyev.
Minden müvelt léleknek gyász halála:
Hol érző szív van: ott az ő hazája!