Reviczky Gyula: XXXIV. A tavasz első napsugára
Bearanyozza lelkemet:
S megint megszáll a vágy utánad,
Szép alakod megint körüllebeg.
Álmok szelid napfénye süt.
Remény építi benne fészkét,
Ibolyák nyilnak benne mindenütt.
A dal, a nap felé repül.
Mintha virág nekem virulna,
És nap nekem ragyogna egyedül
S a kedvesről, ki nincsen itt!
Viruljatok, ti szép virágok!
Tarkázzátok szivem vetéseit.
Az én legszebb virágomat;
Vigyen magával röpke szárnyán
Tündérregét, sugaras álmokat.
- Fogadja kedves társaul, -
És fényes, mint a napnak első
Sugara, mely szép homlokára hull!