Reviczky Gyula: XXII. Ne is találkozzunk mi többé!
Ne is emlékezzünk a multra.
Szivem sokáig fájt, de végre
A lemondást is megtanulta.
Szépségedért sok könnyet ontott.
Legédesb álmát eltemette;
De össze nem tört, csak lemondott.
Majd okozóját is felejti,
S vigasztalásul véle többé
Játékot nem fog űzni senki.