Reviczky Gyula: XLVII. Mi lenne, hogyha összejönnénk
Még egyszer, úgy véletlenül?
Kezet fognánk-e mosolyogva,
Avagy futnánk egymás elül?
Lobogva égne-é megint?
Vagy nincs varázs, uj szerelemre
Tüzelni képes szívienk'?
Vagyunk ma és türelmesek.
Te megelégszel a magánnyal,
És én, ha rólad verselek.
Csókollak és ölel karom;
De ébren aztán nevetek csak,
Hogy én ilyesmit álmodom.