Reviczky Gyula: XLI. Könyvemmel
XLI. Könyvemmel
Ha könyvem' végig olvasod,
Megismered, minő vagyok.
Hogy lelkem mennyit küzködött
A kárhozat s az üdv között.
Megismered, minő vagyok.
Hogy lelkem mennyit küzködött
A kárhozat s az üdv között.
Voltam sokáig kárhozott;
Napot nem értem boldogot.
Poklomban, átkos éjjelen
Csupán a múzsa járt velem.
Napot nem értem boldogot.
Poklomban, átkos éjjelen
Csupán a múzsa járt velem.
Igy tévelyegtem csüggedőn.
Már elhagyott végső erőm,
Midőn a legbúsabb napon
Te jöttél, mentő angyalom.
Már elhagyott végső erőm,
Midőn a legbúsabb napon
Te jöttél, mentő angyalom.
Csodaszép, bűvölő szemed
Feltárta nékem az eget.
És úgy kisért mint égi fény,
Én gyönyörű Beatricém!
Feltárta nékem az eget.
És úgy kisért mint égi fény,
Én gyönyörű Beatricém!
