Reményik Sándor: Másvilági vándor a kezemen
Hagyd most egy percre a virágokat.
Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.
Csupán te érintsd, - nem érintlek én.
Lehet egy túlvilági szerelem.
Itt ültél te is egy kerti padon.
Némán, bénán és tehetetlenül.
S tudja, nincs szabadító hatalom.
Fehér álom, nyugtató gondolat.
Egy pillanatig maradj még velem.
S lebegek, mint te, valaki kezén,
Ül itt, mint én most, egy kerti padon.