Reményik Sándor: Többé sohasem
A szavam nem döccen, de száll és cseng.
Nem ül torzszülöttként a képemen.
S visz egy magamtól eloldott hajó.
Pedig be egyszerűn beszélgetek.
Fény s figyelem dereng a homlokán.
Esztendőben csak egy-pillanatot.
S érzem: ilyennek az Isten akar.
És fény és figyelem a homlokán.
A szavam gáttalanul száll és cseng.
Ne találkozzunk többé sohasem.