Reményik Sándor: Pro libertate
Lobogód letépted önnön két kezeddel,
Adós maradtál egy, igaz értelmeddel.
Eged alatt minden ebfi sátorozik,
Veled, nélküled: a világ nem változik.
Tagadja az egyik, mit a másik ráhagy,
Míg minden indulat kimered, csonttá fagy.
Legeltetem lelkem egy másik világon.
Ez a szabadság: az én szabadságom.