Reményik Sándor: Én a szívemet...
Ahány darabja, annyifele van.
És csorbát nem szenved a szeretet.
S akit szeret, azért mindenre kész.
E balga, szétforgácsolt szerelem.
Én Istenem, nem így akartam ezt.
S cserébe tarka rongyot adni át.
S fizetni pár színes szóvirággal.
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Ahány darabja, annyifele van.
És nem jutott az egész senkinek.