Reményik Sándor: Add a kezed...
Nyugodtan add.
Síma, ragyogó tükör a szívünk,
Nem vet hullámokat.
A csóknak édes mérge
Megmérgezné a nyugodalmunkat,
Ha hozzánk érne.
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.
Mirtusz menyasszonyfőn;
A mirtuszt édes, irigyled-e még
Itt, e kopár tetőn?
S a zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.
A nappal szembe
Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,
Kezed kezembe.
Ez az igézet -
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több, mint az élet!