Petrőczi Kata Szidónia: I.
Sok bünnel lelkemet én meg fertesztettem,
Noha nem érdemlem de van remenségem
Hogy még megkegyelmez 's el nem hagy engem.
Tudom hogy kinokot szenvedet érettem.
Hogy tisztulyon Lelkem Lelkeddel erősicz
Penitentiára kit keztem bátoricz
S irgalmasságodk jó jraval gyógyicz.
Szivembe malasztot tiszta könyörgésre,
Ez elkezdet harczon Pokol seregére,
Nyertes legyen s neved nagy dicsiretre.
Bünnek nagy fáydalmát ved el bús fejemről
Véreddel meg váltott keserves lelkemről
Ki téged megbántot kis gyarló fergedrűl.
Segits meg engemet öt mely sebeidért,
Nyuicsad kegyelmedet drága halálodért
Ne hadgy el engemet annak érdeméért.
Kit nem Pokolnak de magadnak tartottál.
Az te sz. véreddel drágán megváltottál,
És dicsiretedre neveltél s tápláltál.
Az jót nem követvén az gonoszhoz hajlot
Meljet az Gyarlóság énnékem ajánlot.
Kárhozat tőribe ime megakadot.
Ne hady el de segics had álgyon nevedet,
En hozzán is mutasd uram jó kedvedet
Hogy az megtérőkhöz nyuitod kezedet.
Mint mennyen és földön csak te vagy hatalmas,
Látod az én szívem mely igen fájdalmas,
És nem gyógyithatja kivüled senki más.
Az gonosz sátánon légyen Diadalmom,
Sok gonosz bünömért ne ad meg jutalmom
Tekincs szolgálatodra s enyhicsed fáydalmom.
Én édes Istenem, ne bocsásd üresen
Hogy én legyek példa sok bűnös térhessen,
Penitentiára s gyógyulást vehessen.
Hogy én szegény fejem üdvösséget nyerne
Adgyad könyörgésem te hozzád fel érne,
Az te kegyelmeddel mint jó irral térne.
S te tőled az égbül segitséget várok,
Kivüled Istenem semmit sem ohajtok,
Álgy meg uram engem ne fogjon az átok.
Az ki bir mindennel ő a hatalmasság,
Hiszem hogy nékem is lészen irgalmasság,
Tőle meg adatik üdvösség s boldogság. Ámen.