Petőfi Sándor: DE MÉRT IS GONDOLOK RÁ?...
Mért gyötrődöm?... hiszen
Még csak hírét sem hallom,
Még csak nem is izen.
Hamar felejthetett?
Az még valószinűbb, hogy
Sohasem szeretett.
A szem mond igazat.
Én hittem ezt, s hitemnek
Gyümölcse kárhozat.
Azt mondá, hogy szeret...
Szégyeld magad, szégyeld, te
Könnyenhivő gyerek!
Mint őt felejteni.
Ki innen, ki szivemből,
Emlékem kincsei!
Mindent tengerbe vét,
Hogy az üres hajóban
Megmentse életét.