Móricz Zsigmond: CXXXVII ZSOLTÁR Emlékezés a babiloni fogságra
Emlékezés a babiloni fogságra
Búban ültünk, kesergettünk Sion sírján.
Hegedünket függesztettük sírva rája.
Hej, a Sion énekiből daloljatok!
Hogy lehetne azokat elzengeni itt!
Feledkezzék el rólam az én jobb kezem.
Hogyha nem lesz Jeruzsálem már vigaszom.
Mit kiáltott Jeruzsálem romlásakor!
Duljátok csak, duljátok fel ma fenékig!
Babilonnak lánya, légy te hulla, meddő:
Mint te nékünk, ád tenéked érette bért,
Ki sziklához paskolja a kisdedidet.